A nagynéniben hogyan lehet megszabadulni a magas vérnyomástól, DÁNIEL ANNA: MENEKÜLJÖN, AKI FÉL

A kora reggeli nap a nagynéniben hogyan lehet megszabadulni a magas vérnyomástól csíkokat húz a padló kockáira s egy keskeny, átlós vonalat az asztalra. Kamocsayné leül a gáztűzhely mellé. Ezek az ő nagy pillanatai, ilyenkor zavartalanul él és emlékezik. Kávét főz magának, de előbb felhajt néhány korty Salvus vizet, elropogtat két kekszet a gyomorsava miatt.

És közben motyog: - Nem kellett volna. Azért mégis És azt is mondja, csak úgy magának: - Most már késő. Ilyen szavakat susmorog. Olykor öreg varázslónak érzi magát, aki itt felejtődött a múltból, de az igézőire már réges-rég nincs szükség, ha meghallanák, kinevetnék, vagy ami még komiszabb állapot, elnézően megmosolyognák.

A mama önmagával beszél Máskor nagyzolás nélkül szembenéz a valósággal: nyugdíjas pedagógus, aki korán ébred, és motyog, amikor senki nem hallja, nyugdíjas, akire az unokák gondozásán kívül szintén nincs szükség, mert kinek kell egy latin-történelem szakos tanár.

Kamocsayné kartárs, ez varázslat, amit maga a tanítványaival művel - mondta réges-rég a tanulmányi felügyelő. Maga valahogy Ne értsen félre. Eszem ágába se jutott, hogy maga előzetesen Zavartan elhallgatott. Minden láthatóvá, szinte tapinthatóvá válik. A tanulmányi felügyelő félszeg volt, ilyen félszeg tanulmányi felügyelőt még sose látott, mélyszürke szemének semmi köze nem volt fakó és jelentéktelen húsálarcához. A szeme bölcs és szomorú volt, olyan emberé, aki csöndben figyel, és aki önmagával is szembe mer nézni.

Kamocsayné éjszakánként olykor álmodik róla, igen, még mindig álmodik. Más tanulmányi felügyelők is dicsérték, úgyszólván mindegyik, de ez megértette, amit ő csinált.

Gondolatunk a múlton tévelyeg, Ábrándjainkon csöndben szendereg, Egy-egy kép, ha szívünkben feldereng, Megtörtént? Vagy csalóka képzelet? Szemünkben a fény, már nem a régi, Szívünkben a tűz gyengén parázslik, Egyenes hátunk enyhén meghajlik, Szavunk halk lett és sűrűn elcsuklik. Kezünkön látni néha remegést, Erőnk nehéz munkához oly kevés, Agyunkban tanyát üt a feledés, Számunkra már letűnt a messzeség?! De azért még szeretjük a szépet, Meglátjuk a csillagot az égen, Habár tudjuk, hogy életünk az véges, Lelkünk mégis teli van reménnyel.

Mindent megértett. Hónapokkal később a felügyelő váratlanul felhívta, és találkozót kért. Délután találkoztak a Belvárosi Kávéházban; akkoriban még nem alakították át önkiszolgáló étteremmé, az asztaloknál a délutáni alvás után felélénkült egyetemi tanárok s a munkaidő után kávézó muzeológusok ültek az összehajló fiatalok közt.

A baj az volt, hogy nem otthonról indult. Mindig is rosszul tájékozódott. El fog késni, és a halszemű portás majd megint lesújtó pillantásokat vet rá, amikor beengedi. Egy barátságos idős hölgy közeledett, és Natasa minden bátorságát összeszedve megszólította: - Bitte, Entschuldigung! Könnten Sie mir sagen, wo die Weihburggasse ist?

A szomszéd asztalnál két nő meg egy férfi külföldi útról vitázott nagy hangerővel. Nem lepődött meg, amikor a tanulmányi felügyelő azt gerincbetegségek és magas vérnyomás - Beszélni akartam magával. Meg kell hogy mondjam Tudta, mit fog hallani. Furcsa, idétlen húsálarc, mély kútszemek.

• Belek és magas vérnyomás
• Magas vérnyomás a fej hátsó részén

Jobb lenne, ha nem fejezné be - erre gondolt. Összekulcsolta a kezét. Semmi értelme És mégis várta, hogy a férfi befejezze. Magával szeretnék élni. Igazán nem lepődött meg. Egyenesen ült az asztalnál, kissé előrehajolva, mintha a tananyagot és a hiányzókat írná be az osztálykönyvbe.

2011/42 - Vérnyomás? Oka?

A szomszéd asztalnál az egyik nő pogácsát rágcsált beszéd közben. Vízilóra emlékeztetett. Kamocsayné maga előtt látja a felügyelő kezét. Botorkálva indult meg a keze a vizespohár felé, de nem ivott, csak megfogta. Körülölelte az ujjaival, belekapaszkodott. Idegen erő lökte ki belőle a szavakat. Ott maradtak a térben mozdulatlanul, és rámeredtek.

Csak ennyit kérdezett. Részvét volt a szemében. Az a megkapaszkodó kéz! Magam sem tudom már. Egymásra néztek.

Ő arra gondolt: vele talán még boldog tudnék lenni. Kamocsayné most, a hokkedlin gubbasztva, a kávéját kortyolgatja. A vonakodásomat érezte. A kelletlenségemet. Abban az időben már erősen ivott.

Egyébként sose jött volna ki a száján. Zárkózott volt. Talányos ember. Meglehet, az volt a talánya, hogy rajtam kívül senkit se szeretett. Jószívű volt és szolgálatkész, de senkit sem szeretett rajtam kívül.

No persze, még a gyerekeit, de barátja se volt soha. Különös, a halottakkal jobban el lehet beszélgetni, mint az élőkkel. Többet lehet elmondani nekik.

Azt is, igen, főként azt is, amit az életünkben elhallgattunk. Ott a kávéházban azt mondta a tanulmányi felügyelőnek: - Jobb, ha nem találkozunk többet. Kamocsayné az órájára néz. Ideje lesz elkészíteni a reggelit. Megtölti a teáskannát, felteszi a lángra, kenyeret vág, két vékony szeletet, mert Sári a vékony pirítóst szereti. A gyerekeknek felforralja a tejet, összekeveri a kakaót egy fél csupor hideg tejjel, a kis cserépkannát, amibe a teafű kerül, odateszi a tűzhely sarkára, és bekapcsolja a kenyérpirítót.

A felügyelőt Károlynak hívták, Németh Károlynak. Egyszer találkoztak az utcán, a férfi köszönt, ő bólintott. Nem álltak meg beszélgetni, de mindketten elvörösödtek. Manapság nem pirulnak el a fiatalok semmitől és senkitől, és talán jobb is így nekik. Biztosan jobb, csak ők nem tudják. Milyen furcsa, tűnődik Kamocsayné, s az ujjait le s fel tologatja az arcán, mintha a vonásait tapogatná, milyen különös, hogy neki, a tanulmányi felügyelőnek, akivel két alkalommal beszéltem, s abból is egyszer hivatalosan, az órám után, egyedül neki mondtam meg, hogy sose voltam szerelmes a férjembe.

Éppen csak ennyit, de ez is túl sok. Kamocsayné mindig is utálta a nőkben, hogy kielégületlenségről meg gyönyörről fecsegnek, fülledt titkaikat úgy zúdítják a világba, mintha egyenest a falánk, vagy meggyalázott méhükből törnének elő.

Még a tulajdon lányai is Jutka egyenest kimondta: - Te sose beszélsz ilyesmiről, anyu. Mintha sose lettél volna fiatal. Megfagyasztod az embert. Kamocsayné a hokkedlin most a fejét rázza elutasítóan. Beszélni arról, ami csakis két ember ügye?! Nekem is kár volt ott, a kávéházban. Igaz, nehéz elviselni. A másiknak talán még nehezebb. Lehet, hogy Béla emiatt ivott. Gyomorfekélye volt, és csak úgy vedelte a saját kotyvasztású pálinkát. Amikor szemére hánytam, a nagynéniben hogyan lehet megszabadulni a magas vérnyomástól válaszolta: - Nem mindegy, mitől döglik meg az ember?

Talán nem bírta elviselni Kamocsayné a két szelet kenyeret berakja a villanypirítóba, a kakaót a tejbe önti, forral egyet rajta, és még egy karéjt vág le saját magának. Mindent el kell viselni Kamocsayné tétován forgatja a fejét. A mások halálát ugyanúgy, mint egyszer majd a saját magunkét.

A bűntudatot, a túlélő bűntudatát. A nagynéniben hogyan lehet megszabadulni a magas vérnyomástól egész életet, a sakknagymestert is beleértve, így történt.

Én választottam, gondolja Kamocsayné, és most kissé patetikus fejtartással ül a hokkedlin. Aztán gyorsan helyesbít: A sakknagymestert nem én választottam, igazán nem. Ő a nyakamba szakadt.

Kamocsayné kihalássza kávéjából a leülepedett cukrot, és közben a kakaót figyeli. Eloltja a gázt, a pirítóhoz lép, és megfordítja a kenyérszeleteket.

Tanulmányait a későbbiekben szociológiai ismeretekkel is kiegészítette. Néhány évig könyvtárosként dolgozott, majd különböző könyvkiadóknál felelős szerkesztő lett. Szépirodalmi műveket és ismeretterjesztő munkákat egyaránt szerkesztett.

Az egyik oldaluk barnás rózsaszín, Sári pontosan így szereti. A teafőző sípol, Kamocsayné rápillant, felötlik benne, hogy a kis porcelán kannába, ahová a teafű kerül, még nem töltött forró vizet, hogy bepárásodjon, gyorsan pótolja a mulasztást, s a nagy kanna alatt takarékra állítja a gázt. Más volna a helyzet, tűnődik Kamocsayné, ha nem latin-történelem szakos tanár lennék, hanem például angol-latin. Budavári tele van magánórákkal, régebben hatvanat kapott egy óráért, azóta biztosan emelt.

Tanfolyamokat tart, a lakásán is vannak csoportjai.

Kamocsayné ingerülten köhécsel. Az angol valóságos kincsesbánya. A német jó, a francia se rossz. A német-francia nyugdíjasok általában ötvenet kapnak, a nyelvvizsgások hatvanat is fizetnek. Most százasok, ötszázasok röpködnek körülötte a levegőben, a szakállas Kossuth, Ady merengő arca, csoportok és egyes tanítványok. Kamocsayné felsóhajt, megint köhécsel.

Antológia 2014.indd :36:31

Ez amolyan látomásféle, magyarázza saját magának. Azt hiszem, introvert alak vagyok. A matek-fizikásokat is keresik. Beosztják őket helyettesítésre, korrepetálnak. Nekem nagy ritkán akadt egy-egy javítóvizsga latinból, de örültem, ha sikerült a fejükbe gyömöszölni egy kevéske tudást. A tavalyi elégtelenről közepesre javított.

Büszke voltam rá egy kicsit. Az eredményemre. Meg is említettem a vacsoraasztalnál. Azon dőlt el minden. Sári áhítattal hallgatta. A kenyér! Éppen jókor jutott az eszébe. Sári nem állhatja, ha túl ropogósra pirul. Kamocsayné kiveszi a két pirítóst, tányérra rakja, beteszi a harmadikat saját magának, a kis porcelán kannából kiönti a forró vizet, s az edénybe egy púpozott kanál teafüvet szór. Közben az Aeneis-re gondol.

A nagynéniben hogyan lehet megszabadulni a magas vérnyomástól hatodik énekre. Aeneas leszállt a túlvilági árnyak közé. Éppen ezt a részt fordították.

Fiúgimnáziumban tanított. Aeneas az apja árnyával beszélt, amikor az egyik fiú jelentkezett. Érezte, hogy paprikavörösre gyúlt a bőre.

Valaki elrikkantotta magát hátul: - Teréz néni elpirult.

Böngészde - Csíkszeredai Olvasó Kör

Megintse őket? A fegyelemsértés okáról a legjobb klinikák a magas vérnyomás kezelésére kéne számolnia az igazgatónak, vagy ahogyan általában nevezték, a gumidisznónak, s a gumidisznó azt mondaná: - Igen, igen, de látja, kérem, az ilyenfajta kényes helyzetek miatt nem örültem, amikor nagysád, fiatal tanárnő létére, az én fiúgimnáziumomba került óraadó helyettes minőségben.

Most a hokkedlin ülve maga előtt látja a gumidisznót: csupa gömb meg hurka. A feje meg a törzse két puffadt gömb, a végtagjai hurkák. Reggelenként órával a kezében állt a kapuban, figyelte a tanárok érkezését. A folyosóinspekciózást is figyelte.