Műsor a hipertónia legfontosabb dolgáról.
Egész életünk nem más, mint egyetlen zarándoklat, hogy visszaszerezzük a bennünk elveszett gyermeket… Kurtág György Ha nem kerül az ágya fölé az a hipnotikusan csábító kép, meglehet, minden másképpen alakul. Talán soha nem szakad ki az érzéketlenség fogságából. Belenyugodott volna abba, hogy az anyák — az ömlengő híresztelésekkel ellentétben — nem jóságosak.
Goromba anyagból gyúrták egytől egyig valamennyit. A fiúk pedig olyanok, amilyennek őt sajnálja le vádlón, gyilkos tekintettel a saját szülője. Jó ég, az anyja puszta látványa megsemmisítő volt.
Mérget vett volna rá, hogy nemcsak ő retteg tőle, hanem bárki, aki a közelébe kerül.
És nem számít, mennyire ismerik, tudnak-e róla egyáltalán valamit. Elég volt ránézni, nyomban beindult a zsigeri félelem bárkiben, aki elhaladt mellette.
Akkoriban már a végét járta. A leszázalékolását követően reggelente és estefelé rendszerint kinn ácsorgott az utcán a házuk előtt. Holott alig bírt állni a lábán.
- Egészségfarm Hírharang
- HEV_ by Mediaworks - Issuu
- A hónap prózája – OPUSonline
- Hogy a rossz szokások hogyan befolyásolják a magas vérnyomást
Merő rosszindulatból kínozta magát. Kezében pórázzal, kutyával a végén. Nehezen állapíthatták meg, melyik lényből hajt ki a másik. A nő végződik kutyában, vagy a szutykos korcs puli pórázának végére került a borzalmas némber?
Akár a káromkodás alakult ugatássá, akár a nyüszítés szitkozódássá, egyre ment. Az arra járók riogatásának szempontjából legalábbis. Mert ahogyan nem kívánták látni a műsor a hipertónia legfontosabb dolgáról ragacsos makarónitól túlkelt, ápolatlan asszonyt, legszívesebben a koszlott szőrű csontsovány jószágát se vették volna kutyába se.
Pedig még hónapokig ott ette a fene a méretre erősen ellentmondó a sorkatonák magas vérnyomásának fóruma az utcán. Egyenesen a finom lelkűek ellen, juszt is. A halála előtti télen a legfagyosabb napokon is kinn riogatott, mintha érezte volna, nem sokáig teheti, elkezdődött a visszaszámlálás.
Zsíros kabátját rég nem tudta begombolni, a szél bele-belekapott. Az agyonhordott darab szárnyai szemérmetlenül szétnyíltak, olyan kíméletlenül mutatva meg viselője valóját, mint rossz részeket a szikével feltárt hasfal.
Vékony anyagú felső rikított ki a kabátból, feszült a majd szétdurranó hájon. Alaposan felhizlalta a diabétesz az ormótlan testet, hogy legyen majd mit levágni a műsor a hipertónia legfontosabb dolgáról pizsamanadrágban folytatódó asszonyból. Pucér lábfejét, akár nyáron, papucsba dugta a keményebb fagyok idején is. Lássa a világ, így kénytelen itt fagyoskodni. Hadd szégyellje magát a fia, de úgyse teszi, a rosseb vinné el, hogy ne keveredne elő többet!
Dögölne meg, ahogy az a rohadék apja!
Egyik napról a másikra, se szó, se beszéd, itt hagyta annak idején. Egyedül maradt hasában az átkozott kölykével! Ilyen és ehhez hasonló ocsmányságok szivárogtak, ömlöttek belőle szinte folyamatosan. Szót fogadott, ahogyan általában.
Engedelmes gyerekként próbált lázadni is, elmenni tőle.
A hónap prózája
Túl messzire azonban nem jutott, az albérletben sem lett könnyebb. Az anyja ide még utána jött, és ő hiába próbálta az utolsó alkalom jogán magához édesgetni, megvendégelni.
Akkor sem tehetett a kedvére. A mama szokásos mérgelődésében hozzá akarta vágni a bolti diabetikus süteményt, ezt az ízetlen szart. Sikerült elugrani előle, a krémje csúnya zsíros foltot hagyott a falon, a tésztadarabok szerteszóródtak. Először sajnálta, hogy nem fogta fel inkább testével a támadást. Később azonban ez a kenyérszelet nagyságú folt, amit az anyja ebben a világban hagyott maga után, ez jelentette számára a szabadulást.
Múzeumban dolgozó barátnőjétől kapta a hatalmas Csontváry-posztert. Azzal takarta el az ágya fölött éktelenkedő zsírpacnit. Nem a magányos cédrusossal, hanem a zarándoklásossal, az ölelkező törzsű libanoni fákkal. A legjobbkor jött ez a dupla magány. Ha feküdtek alatta, a lány, ahogyan tárlatvezetőhöz illik, ujjával követte a színek igéző áradását egészen az ő arcáig.
Sápadtabb vagy a vérszegény libanoni hegyeknél. Ő pedig azonnal visszarettent. Ne hajolj ilyen közel, még észreveszik. Nem mondhatta a lánynak, hogy a világ valamennyi gonosz anyja őt figyeli. Nézd, hányan várakoznak, bökött inkább a fejük fölötti képre. Csak úgy tesznek, mintha nem miattunk jöttek volna el.
Némelyikük a fejét is elfordítja, van, aki lovastul fordul meg. Nem tudnak megtéveszteni, valójában árgus tekintetek követik mozdulatainkat. Nem lehetünk magunkban, jönnek, egyre jönnek. Ne bújj hozzám ilyen szorosan, még kilesnek minket. Valahányszor együtt voltak, a színes parányfigurák szakadatlanul keringtek, ott lézengtek, tébláboltak felettük.
Vajon mire várhatnak, kérdezte.
Megannyi játékember, játéklovas. Nők, férfiak vegyesen. Előfordult, hogy akár a cédrusok, ők emelkedtek föléjük a magasba. Ha lombjainkkal iszonyatosan nagy szelet csapnánk, lefújhatnánk őket a lovaikról. Nézd, mintha meghallották volna a fenyegetést. Néhányan alázatosan maguktól leszálltak, ment bele a lány a játékba.
Hiába nyugtatsz, nem verhetsz át, látom, hogy sápadtabb vagy a vérszegény hegyeknél. Eleinte nehezen beszélt magányáról és idegenségérzetéről, pedig egészen apró korától körbelengte az egyedüllét, ez a kínzó senkihez sem tartozás.
Magas vérnyomás kezelése jógával, avagy jóga gyakorlatsor a magas vérnyomás természetes gyógyítására
Talán a nagyanyja és nagyapja, sosem látott apja szülei miatt, az ő ragaszkodásuk miatt nem adta fel. A sok kudarc sem lombozta le, kitartóan kísérletezett, többször próbált közel kerülni az anyjához. Ennek ellenére a leghétköznapibb gesztusnál, az egyszerű odabújásnál nem ismert nehezebb műveletet.
Legjobb esetben mereven eltűrte a közeledését. Olyankor rezzenéstelenül, merev lárvaarccal hagyta, hadd nyalogassa a kis vakarék, maszatolja össze nyálával az arcát, de még véletlenül sem viszonozta fia kedveskedését. Nem ölelte, nem csókolta, nem simogatta vissza.
Mint egy élettelen — nem is szobor, inkább — robot. Az még félelmetesebb. Nem vitás, az anyja leginkább a halált szerette. Már egész fiatalon kereste a megváltást, szenvedélyesen készült a másvilági létre. Ennek műsor a hipertónia legfontosabb dolgáról rendre bevetette a halódást demonstráló eszközeit. Áhítatosan műsor a hipertónia legfontosabb dolgáról tele a házat művirággal. Különböző méretű, kis és nagy vázában ott meredeztek. Kiskamaszként különösen a kardvirágait gyűlölte.
El is törte a kristályvázát, amelyikbe több színű volt zsúfolva belőlük. Titokban összeszedte az üvegcserepeket, kivitte a kert végébe és utálattal dobálta a budiba.
Nem merültek el teljesen, a nagyobb kristálydarabok éle itt-ott kivillant az ürülékből. Gondolta, ha nincs mibe tenni azokat a borzalmakat ezután, kiszáradás hipertóniával nem lesznek ott az asztalon többé.
Kiderült, az asszony jobban ragaszkodott a giccseihez, mint a fiához. Egyetlen igazi növényét, a viaszvirágot tűrte csak meg a házban. Azt is csupán azért, hogy amikor kibomlottak rajta az illatos kosárkák, műsor a hipertónia legfontosabb dolgáról nyugtázhassa, istenem, milyen tökéletesek, mintha művirágok lennének. Be kellett ismernie, ezt a kört is az anyja nyerte.
Neki annyi elégtétele lehetett, hogy a gyerekkori vereség miatt, a silány műanyagcsodák elől menekült el biológiát tanulni. Addig azonban még hosszú listát gyűjtött be azokból az idegenségekből, amelyek menni kényszerítették, el minél messzebbre ebből a sivárságból. A cédrusok égbe törő lombjaiban, akár az anyaméhben, otthon érezte magát.
Jó lenne még magasabbra kerülni, ahová alig jut fel a lant pengése, a furulyaszó, a körtánc dobbanása. De én nem szeretnék miattad lemaradni az alattunk pergő ünnepről, ellenkezett újra és újra a lány. Már alig hallom a nyüzsgés zaját, vészesen csendesedik.
