Angiotenzin-konvertáló enzim gátlók magas vérnyomás esetén
Elnevezésük az általuk gátolt enzim angiotenzinkonvertáló enzim nevének rövidítéséből származik. Ez az enzim egy olyan anyag angiotenzin II keletkezését segíti elő, amely más hatások mellett, csökkenti a vesében a víz és a nátrium kiválasztását, ezzel pedig emeli a vérnyomást. Az ACE-gátlók hatására viszont nem termelődik ez az anyag, tágulnak a vese erei, több vizet és nátriumot választ ki, és így csökken a vérnyomás.
Nem terápiarezisztens hipertónia, hanem non-adherencia A magas vérnyomás monoterápiás gyógyszeres kezelésére több hatóanyagcsoportba tartozó szerből lehet választani: szóba jöhetnek angiotenzin konvertáló enzim ACE gátlók, angiotenzin receptor antagonisták, tiazid diuretikumok vagy kalcium-csatorna blokkolók. Annak ellenére, hogy a különféle angiotenzin-konvertáló enzim gátlók magas vérnyomás esetén hatásmechanizmusa eltérő, alig-alig állnak rendelkezésre randomizált elrendezésű összehasonlító vizsgálatok eredményei, amik valamelyik hatóanyag superior jellegét igazolhatnák.
Kivételként lehet az ALLHAT-vizsgálatra tekinteni, ami sokak meglepetésére egy költséghatékonynak bizonyuló tiazid diuretikumot klortalidon mutatott be a legkedvezőbb hatásúként. A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy hipertónia esetén általában ACE-gátlóval kezdik a gyógyszeres terápiát az orvosok.
Ezzel szemben, mint az közel 5 millió elektronikus betegakta kiértékeléséből kiderült, hatásosabbnak bizonyul, ha tiazid diuretikummal indul az antihipertenzív gyógyszeres kezelés.
Valamennyi betegnél arteriális hipertónia állt fenn, aminek a gyógyszeres kezelését egyetlen hatóanyaggal végezték,- a hatóanyagok tekintetében azonban voltak különbségek.
Primer végpontként a betegeknél esetlegesen bekövetkező akut szívinfarktus, szívelégtelenség miatti kórházba kerülés és szélütés szolgált. Az elemzés során a különböző hatóanyagcsoportokba tartozó antihipertenzív szerekkel végzett monoterápiás kezelések között nem találtak szignifikáns eltérést, egyetlen kivétellel; amit a tiazid diuretikumok jelentettek.
Azok a magas vérnyomásos betegek, akik tiazid diuretikumos kezelésben részesültek, ritkábban szenvedték el mindhárom, primer végpontul szolgáló kardiovaszkuláris eseményt, mint azok, akik egyéb hatóanyagú szert kaptak. Ha az orvosok az ACE-gátlók helyett tiazidokkal indítják az antihipertenzív terápiát, akkor 16 százalékkal kisebb eséllyel következik be akut szívinfarktus, illetve százalékkal kisebb a szívelégtelenség miatti kórházba kerülés és a szélütés kockázata.
A LEGEND vizsgálatból kiderült, hogy a betegek 48 százalékánál ACE-gátlóval indult a gyógyszeres kezelés, míg a betegek mindössze 17 százaléka kapott tiazid diuretikumot. Amennyiben az antihipertenzív terápia annál a 2,4 millió betegnél, akik ACE-gátlót kaptak, tiazid diuretikummal kezdődött volna, a számítások szerint több mint kardiovaszkuláris esemény megelőzhető lett volna.
